Öltözék kiegészítő, amely a kéz védelmét vagy díszítését szolgálja. Kivitelétől függően védhet az időjárás viszontagságai (főleg a hideg) ellen, a szennyeződés, vagy a mechanikai vagy vegyi sérülés ellen stb. A díszítő céllal viselt kesztyűt mindenféle díszítési technikával készíthetik. Kesztyűt sokféle anyagból készítenek: szövetből, kötött kelméből, csipkéből, bőrből, szőrméből, műanyagból, sőt fémből is - attól függően, hogy milyen célt szolgál. Készülhet kelméből kiszabva (ez az ún. szabott kesztyű), vagy egy darabban végleges formájára kötve (kötött kesztyű), vagy - műanyag kesztyűk esetében - formára öntve is. Formáját tekintve lehet ötujjas, egyujjas (csak a hüvelykujjnak van külön ujj kiképezve), háromujjas (a hüvelykujjon kívül a mutatóujjat is kialakítják), vagy akár ujjatlan is (lásd [[100935|babakesztyű]]). Már az ókorban is ismerték, óegyiptomi sírokban is találtak kesztyű maradványokat. A középkorban főpapok és főurak viselték, majd elegáns öltözék kiegészítőként terjedt el. A 19. századtól vált a ruhatár elengedhetetlen kelléke.